D R    D O B O S    A N N A

A JAMIE OLIVER-KÖNYVEK FORDÍTÓJA

Talán mára már, 8 szakácskönyv lefordítása után (amelyek közül kettőt az olvasók szavazata alapján az év legjobb idegen nyelvről lefordított szakácskönyvének szavaztak meg) joggal nevezhetem magam gasztronómiai szakfordítónak. De a főzéssel való szoros kapcsolatom ennél sokkal régebbi időkre nyúlik vissza.

Úgy mondják, hogy valaki két okból lehet takarékos: mert otthon ezt látta, vagy mert otthon nem ezt látta. Azt hiszem, ugyanez érvényes a főzésre is. Sokan azért főznek szívesen és jól, mert az anyukájuktól is ezt látták. Hát én nem. Nálunk minden egy kicsit íztelen, színtelen és szagtalan volt. Diétás konyha, a legrosszabb fajtából. Így aztán nem volt választás, ha jóízűeket akartam enni, meg kellett tanulnom főzni. Először elméleti alapon kezdtem: a folyóiratok receptmellékleteit kivagdostam, azokat olvasgattam, és fejben készítettem el a nekem tetsző ételeket.

Egész sor étel elkészítését sajátítottam el így, anélkül, hogy a valóságban megfőztem volna. Ezeknek az ismereteimnek nagy hasznát vettem egyetemi éveim során. A menzán, ha különösen pocsék volt az ebéd, a csoporttársaim kórusban kértek: meséld el a rácpontyot! És én hosszasan ecseteltem, hogyan kell a halfilét beirdalni, megtűzdelni szalonnával, ráhalmozni a burgonyát, hagymát, paprikát, paradicsomot, meglocsolni tejföllel, és be a sütőbe! Közben meg ettük a sárgaborsó-főzeléket.

Mire megkaptam az orvosi diplomámat, addigra nemcsak gyógyszerrecepteket tudtam felírni, de megtanultam egy könyvtárnyi étel receptjét is, jöhetett a gyakorlat.

Ennek kiteljesedése is orvosi szakmámhoz kötődik. Azon a szülészeti klinikán, ahol a koraszülött-osztályt vezettem, az éjszakai ügyeletet négy orvos látja el: két szülész, egy altatóorvos és egy gyerekorvos. Amikor én voltam ügyeletben, a kollégák rám bízták a közös vacsora elkészítését, s így az évek során az elméleti tudás mellé sikerült kiterjedt gyakorlatra szert tennem. Hogy érzékeltessem, milyen sikerrel, elárulom, hogy egy, a klinikán meghirdetett marhapörköltversenyen csak azért lettem második helye-zett, nem pedig a győztes, mert egy újszülött sürgős ellátása miatt kuktában kellett befejeznem a különben lassú főzést igénylő versenyművet.

Fordítói karrierem úgy kezdődött, hogy férjemet, aki ismert műfordító, a kiadó egy Jamie Oliver-szakácskönyv fordításával akarta megbízni. Ő azzal hárította el a feladatot, hogy ajánlana inkább maga helyett olyan valakit, aki nemcsak angolul tud, de főzni is. Ez voltam én. A próbafordítás sikerült, azóta hat Jamie-könyv jelent meg az én fordításomban, és nemsokára itt a hetedik is!

Dr. Dobos Anna

Gyerekorvos, gasztronómiai szakfordító