Teázó az erdő mélyén Olvastuk egy sajkodi sétánk során a fa táblába vésett míves betűket. Karácsony másnapja volt, és az angyalok oly szorgosan rázták dunyháikat, hogy mindent vastag fehér hótakaró borított. Mesevilágba öltözött a part menti sétaút. Akkor még nem tudtam, hogy a mesebeli út egy csoda-világba vezet.
Cserépkályhában ropogó tűz, gyertyafény, gőzölgő tea és mézes sütemények illata, melyet átszőtt egy leheletnyi fahéj és narancs, no meg levendulacsokrok és mérhetetlen szeretet fogadott bennünket. Azt mondják nincsenek véletlenek, és minden valamiért történik. Járjuk az utunkat, és amikor eljön a dolgok ideje, azok megtörténnek…
Akkor, azon a délutánon valami megmagyarázhatatlan okból az írói nevemet írtam a Teázó vendégkönyvébe. Ez nem szokásom, mert a Jeroome Coctoo nevet kizárólag könyveim dedikálásakor használom.
Búcsúzásunkat követően, Ági a Teázó megálmodója, mikor a Jerome Coctoo nevet meglátta, nem hitt a szemének és nem értette a dolgot. Még aznap este hosszas telefonálgatásba kezdett, amíg végül minden a helyére került. Később elmesélte, hogy Jerome Coctoot egy francia szerzőnek hitte és, hogy egyik kedvenc könyve Jerome Coctoo Francia négyes című regénye, amelynek olvasása adta meg neki a végső lökést, hogy régi álmát a Teázót megvalósítsa. Hát, így kezdődött barátságunk, a nagy fehérségben, a frissen hullott hóban sétálva…

Külön utakon jártunk, még nem tudtuk, de volt egy közös gondolat bennünk.
Az "Ír krém" tea, no és a KÖNYV, amely aztán barátságunk alapja lett.
Ő, írónő és fotós, én pedig vendéglátással foglalkozom.
Nem gyakran találkoztunk, aztán egyszer csak történt valami.
Egy gondolat, ami nem hagyott nygodni, mindig fel, fel, bukkant, elkezdett történetté formálódni a fejemben.
A Balaton számomra legcsodálatoabb része Tihany, sokat kirándultunk családommal korábban is az őslevendulásba. Van egy Levendula Fesztivál, oly sok szeretettel készülnek a félsziget lakói e különleges rendezvényre.
Mi volna- gondoltam, ha ezt a sok szépséget képekbe, történetekbe öntenénk az ide látogató érdeklődök örömére.
Egy álom életre kelt, én mondtam a mesét, Ági látta a képeket és elkészítette a fotókat.
Mind ennek alig pár hónapja, s valóban igaza lett. "Az álmok és a vágyak valóra válnak, csak hinni kell bennük."
Itt tartom kezemben az újságot, ülök a teraszon, előttem a hullámzó Balaton és lapozgatom az első saját újságunkat.
Igen, a gondolatok teremtő erejűek, az álmokat Te se feledd Kedves Olvasó, egyszer Neked is szükséged lehet rájuk!.